Archívum | január, 2011

Skócia: a legendák, ódon kastélyok, és a whisky földje

22 jan
Skócia és Anglia között a határ csak jelképes. Annál markánsabb a skótok lelkében. Ragaszkodnak saját jogrendjükhöz, történelmükhöz, vallásukhoz. Skócia Nagy-Britannia északi, földtörténeti szempontból a legrégibb része. Aki Skóciáról áradozik, mindig a Felföldre gondol. Ide összpontosul minden, amit az országról tudni vélünk. „A skót felföldet megéri megnézni. Ide évente el kell zarándokolni” – írta Thomas Gray költő közel kétszázötven évvel ezelőtt.

Az Európai Unióba 1973. január 1-jén csatlakozott az Egyesült Királyság részeként. Skócia ritkásan lakott, alig több mint egymilliónyian élnek a Magyarországnál valamivel kisebb, 78. 770 km2-nyi területen. Fővárosa Edinburgh, legnagyobb városa Glasgow. A skót felségvizek nagy területet szakítanak ki az észak-atlanti vizekből és az Északi-tengerből, és alattuk rejlik az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajtartaléka. A skót királyság 1707. május 1-jéig független állam volt, ekkor azonban az Acts of Union (az egyesülési törvények) politikai unióba vonta az angol királysággal, és ezzel létrejött Nagy-Britannia. Skócia továbbra is külön állam, és saját törvénykezéssel rendelkezik. A skót törvények, a skót oktatási rendszer és a Church of Scotland (Skót Egyház) volt az a három sarokkő, amelyek biztosították a skót kultúra és a skót nemzeti öntudat fennmaradását.

Skócia fővárosát, Edinburgh-ot sokan a brit szigetek legszebb városának tartják. Vannak, akik „Észak Athénjának” nevezik Edinburgh-t, hasonló domborzata és fekvése miatt,
bár ez az összehasonlítás inkább csak Dél-Európában ismert, északon kevésbé. Ezzel a névvel a 18. századi skót felvilágosodás korára is szoktak utalni. Edinburgh city státuszú város, melyet a városi tanács irányít. A 18. században élte aranykorát, melyet az ipari forradalom idején gazdasági fellendülés is követett. 1760 és 1830 között itt folyt az akkori idők legnagyobb tervezett városépítése. A területen az első lakóépületeket a hegycsúcs sziklájára kezdték építeni, mintegy természetes erődítményként használva a szirtet, amelyre a vár is épült.

Története során többször is kifosztották, felgyújtották. Első írott említése Margit királynő halála utáni időből, 1093-ból származik.
Az épületnek, ahol a koronázási ékszereket őrzik, mai állapota több különböző újjáépítés eredménye. Az északi oldalon található a Princes Street és az Újváros. 1995-ben az Óvárost és az Újvárost az UNESCO a Világörökség részévé választotta. A Princes Streettől keletre elterülő városrészt (East End) a Calton Hill 108 méter magas dombja uralja,
rajta a 19. században emelt emlékművekkel. Az Óváros megőrizte középkori alaprajzát és megannyi reformkori épületét is. Az Edinburgh-i várat és a Királyi Palotát a Royal Mile (Királyi mérföld) köti össze, amely 4 szakaszból áll: Castle Hill, Lawnmarket, High Street és a Canongate. A mérföldhosszú utcát piacterek és olyan történelmi épületek díszítik, mint a St. Giles-katedrális és a Bíróság. A Skót Parlament 2004 októberében költözött jelenlegi helyére, a Royal Mile lábához, szemben a Holyrood-parkkal. Az épület 8 nemzetközi építészeti díjjal büszkélkedhet, többek között ez volt az év épülete 2005-ben. Az óvárosban érdemes megtekinteni a Skót Nemzeti Könyvtárat, a John Knoxházat, a Skót Múzeumot, a Királyi Múzeumot, a Skót Whisky-örökség Központot, a Skót Parlamentet és a Tron-templomot.

A New Town, azaz az Újváros ad otthont a Skót Nemzeti Galériának, a Királyi botanikus kertnek, a Virágórának és a Scottemlékműnek.Ha valaki madártávlatból szeretné szemügyre venni a várost, akkor az Arthur széke nevű 300 m magas dombra kell felsétálnia. Ha szórakozásra vágyunk, és Edinburgh éjszakai arcát is fel szeretnénk fedezni, akkor az alábbi felkapott bárok közül választhatunk: Under the Stairs, Victoria bar, Basement Bar, The Outhouse. A Cramond-sziget Edinburgh északnyugatirészén található a Forth-öbölben. Apálykor száraz lábbal át lehet kelni. Néhány világháborús bunkerromon kívül nincs semmi a szigeten, de egy sétát mindenképp megér. Edinburgh-t a világ vezető fesztiválvárosai közé sorolják. Az egész évben zajló fesztiválok sokrétű szórakozást biztosítanak úgy a helybelieknek, mint a turistáknak. A leglátogatottabb események augusztus hónapban kerülnek megrendezésre. A Fringe a világ legnagyobb művészeti fesztiválja, melyet 2011-ben már 65. alkalommal rendeznek meg. Nagyságát mutatja, hogy 2009-ben 265 helyszínen, összesen 34. 265 előadást láthatott a közönség. Több sztár karrierjéhez biztosított ugródeszkát, többek között Hugh Laurie-nak, Jude Law-nak és Stephen Fry-nak is.

Skóciának megvannak a saját legendái, rejtélyei, kísértethistóriái, melyek hozzátartoznak az ország szellemiségéhez. A Scone-i kő Skócia koronázási köve, amely ülőhelyként szolgált a skót uralkodók számára a ceremónia alatt. A Witches’ Well (Boszorkányok kútja) a Royal Mile végén található, szemben a várral. A 16. században kiterjedt boszorkányüldözés áldozatainak állít emléket. A Loch Ness-i szörny, vagy ahogy rajongói hivják: Nessie, i. sz. 565 óta foglalkoztatja a kiváncsi embereket. A Skóciában lévő nagyjából 500 édesvizű tó közü (amelyeket a skótok saját szavukkal ‘loch’-nak neveznek) mindössze háromban látták Nessie-t. A Scotland Yard szervezetét Robert Peel, egykori belügyminiszter hozta létre 1829-ben (innen az ismert „bobby” elnevezés) azzal a céllal, hogy egy új, ütőképes rendőri csapatot állítson fel. Hétköznapi feladatai mellett a New Scotland Yard vezeti egész Nagy-Britannia bűnügyi nyilvántartását.

Alapítása óta két ízben költözött új épületbe a szervezet (1890-ben és 1967-ben), és az új hivatalokat mindkét esetben már a New Scotland Yard elnevezéssel illették. A nagy skót duda vagy Great Highland Bagpipe talán a legismertebb dudaféleség világszerte. Nagy hangerejű hangszer, szólóban és többedmagában is használatos. A történelem során hadihangszerként, napjainkban gyakran katonai ceremóniákon szerepel. A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata a legerőteljesebb, legjellemzőbb, legromantikusabb és leghatásosabb szimbóluma Skóciának. Annak ellenére, hogy teljesen elfogadott egy szoknyás férfi látványa az utcán, inkább divatos öltönyöket és „civil ruhákat” hordanak az emberek. Ünnepségeken és nemzeti napokon azonban, aki csak teheti, szoknyát húz. A highland dress viselése korábban sem csak a felföldi régiókra volt jellemző, így manapság sem csak ezeken a tájakon hordják. Ma már boldog boldogtalan, akinek ereiben egyetlen csepp skót vér is csörgedez, büszkén viseli a kiltet és a tartant, legyen az egy lowlandi klánfő vagy annak követője.

St. Andrews elsősorban az 1413-ban megalapított, Skócia legrégibb és Nagy-Britannia harmadik legrégibb egyeteméről híres. 1645 és 1646 között itt hívták össze a skót parlamentet, 1862-ben pedig itt iratkozott be Nagy-Britannia első diáklánya. Vilmos herceg 2005 júniusában végezte el az egyetemet. Glasgow az útikönyvekkel ellentétben többet nyújt, mint a leírásokban szerepel. A város eredetileg egy egyetem köré épült infrastruktúrából alakult ki. A XVIII. századtól kezdve fontos pontja az Atlanti- óceán felé irányuló kereskedelemnek. Az ipari forradalom után a település gyors fejlődésnek indult, elsősorban a hajózás és a gépgyártás ágazatai települtek ide. Innentől kezdve
nevezik az Angol Birodalom második városának.

Ma Európa 20 legfontosabb pénzügyi és bankközpontja közt szerepel. Aberdeen Skócia harmadik legnépesebb városa Glasgow és Edinburgh után. A város egyben Skócia 32 tanácsi területének egyike is. A Skócia északkeleti részén fekvő város hosszú, homokos tengerparttal rendelkezik. Két
egyeteme van, az Aberdeeni Egyetem és a Robert Gordon Egyetem. A város gazdaságának motorját az olajipar adja, ami az északi-tengeri olajkitermelésen alapszik. Nevének eredete könnyen beazonosítható, az Aber Don annyit tesz: a Don folyó torkolata. Aberdeen csak a tizenkettedik században nőtte ki magát várossá. A huszadik század második
felében látványos terjeszkedésnek indult, ezért ezernyi új tanácsi házakat kellett építeni, így Mastrick, Cornhill, Northfield, Stockethill, Tillydrone és Hazelhead kerületeiben.
Újabb kórházak, bevásárlóközpontok, parkok és szórakoztató centrumok épültek. A skótokat összeköti a dicső, noha nem mindig diadalmas múlt. Humoruk nyersebb, modoruk érdesebb, beszédük hangosabb. Legendás hírű fukarságuk eredete nem más, mint a szegényes életmódból következő természetes takarékosság, ám az kevésbé ismert róluk, hogy jószívűek és vendégszeretők. Büszkék kelta származásukra, miként a walesiek és az írek is. Még valami: ha Skóciába megyünk, ne induljunk el sehova esernyő vagy esőkabát nélkül…

Az összeállítás létrehozásában nyújtott segítségéért külön köszönet illeti Chris Thomson-t!