Archívum | április, 2011

Ciprus: a Szépség és a Szerelem szigete

16 ápr
Ciprus paradicsomi szigete természeti csodákban és történelmi emlékekben egyaránt gazdag. Több kilométer hosszú aranyhomokos tengerpart, simogató napsütés, kristálytiszta tenger, romantikus öblök, barátságos emberek és számos felfedezésre váró műemlék várja az idelátogatókat. A legenda szerint ezen a csodálatos mediterrán szigeten emelkedett ki a habokból Aphrodité, a szépség és a szerelem Istennője, így joggal nevezik a szerelem szigetének.

Ciprus – Szicília és Szardínia után – a Földközi-tenger legnagyobb szigete, amelyet már Homérosz is megénekelt, mint amelynek partjainál született Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője. Az idők során mindig fontos kereskedelmi pont volt Európa, Afrika és a Közel-Kelet között. A föníciaiak, egyiptomiak, szírek, perzsák, majd Nagy Sándor és Ptolemaiosz, mind meg akarták szerezni maguknak ezt a csodás szigetet. Ciprus emberemlékezet óta görög sziget, amely már Kr.e. az V-IV. században szorosra fűzte kapcsolatát Athénnal, és amelyet 333-ban (a perzsa uralom megsemmisítése után) Nagy Sándor újra meghódított. Kis Ázsia folyamatosan változó hatalmi harcai itt is érezhetők: a keresztes háborúk változó sikerei, a velenceiek uralma, az arab hódítások, a török megszállás, 1925-ben az angol korona fennhatósága alá kerülés. Az 50-es évektől a helyiek gerillaharcot vívtak az angolokkal, és végre 1960-ban kikiáltották a Ciprusi Köztársaságot. Makarios érsek szorosabbra főzte a kapcsolatot Görögországgal, és gyors fejlődésnek indította a szigetet. Máig tisztelettel emlékeznek rá. A béke azonban nem bizonyult tartósnak.

A szigeten állandósultak a görög és török szélsőségesek közti viszályok. 1974-ben fegyveres puccsal megbuktatták Makarios érsek kormányát, a szélsőjobboldali erőket juttatva hatalomhoz, mire a törökök, a helyi kisebbség védelmére hivatkozva megtámadták és elfoglalták Ciprus területének 38%-át. Mintegy 200 ezer görögnek és töröknek kellett elhagynia eredeti lakhelyét. A Ciprusi Köztársaság Magyarországgal egy időben, 2004-ben kezdte meg az Európai Unióba történő csatlakozását, és a rendezésre is ettől várják a megoldást.

A sziget középső részén, a Kirínia-hegy és a Tróodosz-masszívum közötti sík területen található. Az ősi város a 7. században lett a sziget fővárosa. Az ókor során Nagy Sándor csatolta birodalmához, azután egyiptomi fennhatóság alá tartozott, végül Rómához. Bizánc uralma alatt Lefkoszía volt a neve. A keresztesek 1192-ben, a genovaiak 1373-ban, a velenceiek 1484-ben foglalták el. Nicosia legérdekesebb része az óváros, amelyek egy 16. századi velencei fal vesz körül. A János katedrálist 1662-ben építették. 1570-től 1878-ig Törökország megszállása alatt volt, ezután 1960-ig brit gyarmat. A függetlenség kikiáltása óta görög-török ellentétek színhelye. Különösen 1974-ben szenvedett sokat. A sziget görögök illetve törökök lakta részeit elválasztó Zöld vonal áthalad a városon. (A vonal két oldalán ENSZ békefenntartók állomásoznak.)

Limassol, Ciprus második legnagyobb városa és a Limassol közigazgatási kerület központja. A város a sziget déli oldalán, az Akrotiri öbölben fekszik. Délről a Földközi-tenger északról a Tróodosz-hegység határolja. Bár a főváros, Nicosia 80 kilométerre északkeletre, az ország legfontosabb nemzetközi repülőtere pedig 70 kilométerre keletre, Larnacában található, Limassol tengerparti elhelyezkedése és Nicosiához fogható nagysága miatt kiemelkedő szerepet játszik Ciprus életében. A turizmus csak a ’80-as éveket követően

indult fellendülésnek, aminek elsőként a Görögországon keresztül érkező orosz bevándorlók, majd Ciprus 2004-es EU csatlakozása adott lökést. Limassol lakói között jelentős az itt dolgozó britek száma. Ez a kevert népesség az itt dolgozó sok ezer ázsiai vendégmunkással együtt még a turisztikai holtszezonban is meglehetős „sokszínűséget” kölcsönöz a településnek. A város egyik jellegzetessége, a központjában található, pálmafákkal szegélyezett tengerparti sétány, és hozzá kapcsolódó park, amely – Larnacához és Paphoshoz hasonlóan – a város egyik legfrekventáltabb helye. Az idegenforgalmi tevékenység főként a város keleti felén húzódó területre összpontosul. Itt találjuk a legtöbb szállodát, vagy kivehető kisebb lakást (studio) és a legtöbb szórakozóhelyet, éttermet illetve az angol mintára épült pubok túlnyomó többségét is. A tevékenységet a Ciprusi Turisztikai Szervezet (CTO) hangolja össze. Az idegenforgalom szempontjából hasznos még, hogy Limassolból a sziget három másik nagyvárosa, Nicosia, Larnaca és Paphos, illetve a Tróodosz-hegység könnyen megközelíthető. A város sok rendezvénnyel, fesztivállal várja a közönséget az év minden szakában. Több színháza illetve filmszínháza mellett képzőművészeti kiállítóhelyek is kínálják programjaikat. Limassol nevezetessége a tavasszal megrendezett színes utcai karnevál, illetve az őszi borfesztivál.

Larnaka Ciprus egyik legnagyobb tengerparti üdülőhelye. 25 kilométernyi tengerpartja van. A Phinikoudes és a McKenzie part is kék zászlót kapott a tisztaságára. Hat múzeuma a város központjában található. A nyári- és tengeri sportok űzésére is van lehetőség. A boltok nagy készlettel rendelkeznek és az orvosi ellátás jó színvonalú. Sok étterem, taverna,kávézó és bár van a városban, a hagyományos ír kocsmáktól kezdve a nemzetközi étteremláncokig. Ciprus ételspecialitása a ’meze’, természetesen a városban is megtalálható. A kulturális élet gazdag, melyek közül sok eseményt az önkormányzat szervez szinte naponta. 9500 hotelágy van a városban, ez a teljes sziget kapacitásának 10%-a. A larnakai öböl mentén sok luxusszálloda épült és vannak apartmanok is, az olcsótól a drágáig különböző árakon. Larnaka ideális kiindulóhely Ciprus felfedezéséhez. A nemzetközi repülőtér pár kilométerre fekszik a városközponttól, de szinte nem is hallani a le- és felszálló gépeket. Larnaka sok említésre méltó kulturális és természeti értékkel rendelkezik. Ilyen például a Szent Lázár templom, melyet a 9. században építtetett VI. Leó császár. Szent Lázár testét 890-ben találták meg ezen a helyen, de Konstantinápolyba vitték, ahonnan később Marseilles-be került, így ma a templom altemplomában az üres szarkofág található.

Az egyes városok között rendszeres távolsági autóbuszjáratok közlekednek, az üdülőhelyeket pedig félóránként kötik össze autóbuszjáratok. Cipruson balra hajts van, ezért a gyalogos közlekedés és autóvezetés nagy figyelmet kíván. Amennyiben igénybe vesszük az üdülőhelyeket összekötő autóbuszjáratokat, úgy fokozottan figyeljük, hogy az út melyik oldalán szállunk fel. Az autóutak és autópályák igen jó minőségűek az egész szigeten. A Kelet és Nyugat határán, többféle kultúra és életszemlélet érdekes találkozási pontjában meghúzódó távoli szigetről alkotott elképzeléseinket kiszínezi a fantáziánk, ami bizony nem mindig egyezik meg a valósággal. Ámulatba esünk, mert az ékszerész ingyen megjavítja az óraszíjunkat, a falusi autószerelő mindent félretesz, hogy megjavítsa autónk gumiját, miközben vendégei lehetünk egy kávéra vagy egy kólára. A híres ciprusi vendégszeretet hagyománya évszázadokra, sőt évezredekre nyúlik vissza.

A falvakban szívesen megkínálnak étellel, és eszünkbe ne jusson visszautasítani a gyakran túlságosan is bőséges tálat. Noha az élénkülő idegenforgalomnak köszönhetően rohamosan változik a sziget déli tenger-partjának arculata, kevés külföldi akad, akit rabul ne ejtene Ciprus varázslatos hangulata. De igazán vonzóvá lakóinak mentalitása teszi. A gyarmati múltból fakadóan az itteniek jól beszélnek angolul, tehát az e nyelven értő turisták közvetlenül tapasztalhatják vendéglátóik kedvességét, udvariasságát, mértékletességét.

Mivel a ciprusiak szeretik saját konyhaművészetüket, nagyon sok helyi specialitást kínáló étterem van. A görög és török ételek hasonlóak, csak a nevük különbözik. A mezedes (meze), kis tálakban felszolgált hideg vagy meleg előételek, amelyeket önálló fogásként is fogyaszthatunk. Mindenütt találunk elegendő olajbogyót, megkóstolhatjuk a fűszeres tintahalat, a füstölt kolbászkákat és a nyárson sült báránycombot, valamint nem hagyhatjuk ki a híres halloumi sajtot. A kebab – a faszénparázson lassan sütött, nyársra főzött húsdarabok – az egész szigeten népszerű. A legtöbb ember ismeri már a moussaka nevét, s Cipruson igazán érdemes megkóstolni ezt a darált húsból, padlizsánból és besamelmártásból készült csemegét.

A vállalkozó kedvűek kóstolják meg az avgolemono nevű levesfélét, amely csirkéből főtt erőleves citromlével, tojással és rizzsel dúsítva. Mindenképpen próbáljuk ki a hagymával és paradicsommal párolt marharagut, a stifadot. Közkedveltek a friss tésztafélék, különlegességnek számít a kypriakes ravioles, a holloumi sajttal, mentával és tojással töltött ravioli. Az édesszájúak nem tudnak ellenállni a ciprusi desszerteknek, pedig némelyik egyenesen émelyítő. A baklava itt édes tésztából és fahéjas dióból készül, és a kaedifi is hasonlóan édes. Keresett csemege a soujoikko, azaz a mustba áztatott, spárgára főzött dió vagy mandulabél, amelyet főleg falusi vásárokban árulnak különféle hosszúságú darabokban. Cipruson a bortermelésnek legalább négyezer éves hagyománya van. A sziget legrégibb borfajtája a Commandaria, ezen kívül még érdemes megkóstolni a Keo Hock, White Lady, Arsinoe Aphrodite nevű borokat.

Az üdülőhelyek közül Limassolban a legjobbak a vásárlási lehetőségek. A ciprusiak nagyra becsülik a mesterségeket, jó mesteremberek, és üzleteikben a legjobb portékát kínálják. Mindenféle mérető, nádból és gyékényből készült kosár kapható, általában olcsón. Érdemes körülnézni a kerámiák között is: különösen a terrakotta szobrok ragadják meg a tekintetet, némelyiküket kifejezetten az ókori ciprusi művészet ihlette meg. Szépek a Kornosban vagy Phitiben korongolt agyagedények is. Nem érdektelenek a jellegzetes, tagadhatatlanul keleties beütésű szőnyegek és függönyök sem. Sokféle hímzés, kézimunka is kapható az üzletekben, legtöbbjük Lefkarából való, néhány a sziget nyugati vidékéről, Phitiből. A cipők és szandálok is ciprusi specialitásnak számítanak, és sok egyéni tervezésű, helyi jellegű darabot találunk köztük. Nicosia ezüst- és aranyművességéről is nevezetes.

A ciprusiak természetükből fakadóan társaságkedvelő emberek, és ez nyílttá teszi őket. Ha viszonozzuk házigazdáink kedvességét, olyan szívélyes vendégszeretetben lesz részünk, amilyenről álmodni sem mertünk.