Archívum | február, 2012

Irány Hollandia!

23 feb
Hollandia misztikus hely, de ezt nem távoli egzotikumának köszönheti, hanem sajátos legendájának. A fapapucs, a szélmalmok, a régi gátak és a gyönyörű rétek remekül megférnek a fejlett világ minden kényelmével rendelkező nagyvárosok nyüzsgésével. Olyan világ, ahol a szépség és a letisztultság együtt lélegzik az ősi, elfojtott vagy legalábbisnyíltan kevésbé vállalható romlottsággal.

A holland vidék gondosan ápolt szélmalmaival, végtelen tulipánmezőivel, illatos sajtjaival és kopogó fapapucsaikban szorgosan dolgozó földműveseivel minden népek meséiből egybesűrített képeskönyv. Az ország eredeti neve – Nederlanden, ami mélyföldet jelent – a fekvésére is utal: Hollandia jórészt a tengerszintnél mélyebben terül el, a Rajna és a Maas torkolatánál. Ha nem védené gátrendszer, az ország fele víz alatt lenne; a folyók, a tenger olykor kilépnek medrükből. A hollandok évszázadok óta építik gátjaikat: mögöttük 443 tavat, tengeröblöt csapoltak le. A kiszámítható veszélyeket a hollandok fantasztikus vízi építményeikkel kordában tartják; a víz és szél azonban kiszámíthatatlan és megzabolázhatatlan erő. A legnagyobb probléma az időjárás, ami körülbelül negyedóránként változik. nagyobb városok A történelmi városokban régi templomok, udvarházak, egymásba futó csatornahálózatok, vidéken, a mélyföldeken szélmalmok, virágos mezők, a partokon hullámok, szél, dűnék és polderek, valamint rendezett strandok, és számos természetvédelmi terület várja az erre utazókat.

Bár Hollandia jelentősebb városai közül Rotterdam nagy múltú, Hága pedig fontos jelennel bíró történelmi város (a parlament és a kormány is itt található), Hollandia kultikus hírét Amszterdamnak köszönheti. Amszterdam, az elhíresült hippiváros, a rengeteg csatorna városa, az igazi főváros. A hely a hatvanas években vált elsősorban a hippik, később a művészek paradicsomává. Fiatalok milliói zarándokolnak ide évente, otthon aztán ők csiszolják fényesre Amszterdam kultuszát. A kávéházak jellegzetes illata már az utcán érezhető, közönsége pedig igen változatos. Ha valakinek nem elég ez a varázs, a piros lámpás negyed további legendákat kínál. Itt állítólag a szerelmet árulják, de a valóság az, hogy csupán néhány hölgyet látni a kirakatokban. Maastricht városát a rómaiak alapították i. e. 50-ben. Itt találkoztak 1991-ben az Európai Unió vezetői és azóta Maastricht kapcsolatban áll az egyesítés ügyével.

A város otthonias kávéházaival és barátságos burgundi légkörével vonzza a látogatókat. Az ország legrégibb városa alatt 10 km hosszúságú alagút húzódik, illetve lakosai a legnagyobb karneváli felvonulással büszkélkedhetnek. Rotterdam a világ legnyüzsgőbb kikötője. Érdemes részt venni egy hajókiránduláson a kiterjedt kikötőterület mentén, és megnézni az Euro-Mast-ot, amelynek forgó csúcsáról madártávlati körkilátásban gyönyörködhetünk a város felett. Haarlem, amely régóta művészeti központ, városházáról és gótikus Grote templomáról ismert. Utrecht az utcaszintje alatt fekvő csatornákról híresült el, ahonnan meg lehet közelíteni a csatorna menti házak pincéit, amelyek manapság elsősorban éttermek és butikok. Érdekes látványosságként szolgálhatnak a „Dutch Railway”, a „Musical Clock” és a „Street Organ” múzeumok.

Szinte belegondolni is hihetetlen, hogy a holland festészet híres aranykora (alapvetően a teljes XVII. század) az elképesztő tudású mestereknek milyen garmadát „termelte ki”. Rembrandt, Van Gogh, Vermeer, Frans Hals, Judit Leyster, Jan Steen, Jan van Goyen, Pieter de Hooch, Nicolaes Meas, Gabriel Metsu, Frans van Mieris, Gerald ter Borch – és a lista távolról sem teljes még – mind kortársai voltak egymásnak. Mivel a reformáció kitiltotta a képeket a templomokból, a művészek alkotói terepe is laikus világ lett. S mivel ez utóbbit nem az arisztokrácia, hanem a még csak ekkor izmosodó polgárság uralta, a témaválasztás és nem utolsó sorban a megrendelői kör is innen kerül ki. Németalföldön nem gazdag mágnások vagy egyházi méltóságok, hanem pékek, textilkereskedők, fegyveres egyletek, helyi tanácsnokok rendeltek képeket, eleinte többnyire portrékat, utóbb a számukra ismert és fontos mindennapi életmozzanatokat ábrázoló alkotásokat, amelyek aztán műhelyek, vendégszobák, étkező vagy tanácskozó helyiségek, kocsmák és egyletek falára kerültek. Aminek kihatása példátlan következményekkel járt a holland németalföld művészetének fejlődésére. Megteremtve a festészet híres, 17. századi „holland aranykorát”.

Az ország virágkertészetéről és tejgazdaságáról vált virághírűvé. Évente közel egymillió ember látogat el a világ legnagyobb kertészetébe, a Keukenhofba. Ha a tulipánok földjére visz az utunk feltétlenül meg kell kóstolnunk az ottani söröket, a Heineken névről már biztosan hallottunk. A tejtermékek és a kekszek minősége garantált. Hollandia fűszernagyhatalom, így a bonbonok készítésénél is előszeretettel és merészen nyúlnak a különleges aromákhoz. A Komkom Holland Csokoládézó csokikészítője szerint Európa-szerte kezdenek ráérezni az igazira az emberek, vevők az újdonságokra, egyre nyitottabbak. Így van az, hogy nem tántorodnak vissza a töpörtyűs és sörös, kecskesajtos, wasabis, chillis-ananászos, borsos-mákos csokoládék láttán.

A holland sajtok világhírnévnek örvendenek, s a sajtok mellett más tejtermékek is a fontosabb mezőgazdasági exportcikkek között szerepelnek. Mint a legtöbb európai ország esetében, így Hollandiában is a jómód, s az életszínvonal rohamos emelkedése a 20. században következett be. A legtöbb tradícionális étel ennek megfelelően a „szegény“
konyhából származik: egyszerű, tartalmas, burgonyából, hüvelyesekből, zöldségekből és húsból készített egytálételek, valamint a tányérról lelógó hatalmas palacsinták.
A partvidéken pedig a hering és a fekete kagyló kedvelt nagyon, ez utóbbit ún. tengeri farmokon tenyésztik. A táplálkozás egyik fő alkotóeleme a „kaas“, a sajt. A középkorban az edámi sajt az ország legfontosabb exportcikkei közé tartozott. Edám városa már akkoriban is jelentős kikötőváros volt, s a sajtgolyók könnyedén eljutottak a Keleti-tenger
országaiba, Németországba, Franciaországba, sőt az Alpokon túli Olaszországba is. Napjaink legjelentősebb holland sajtja a Gouda, mely Dél-Hollandia azonos nevű városából származik.

Reklámok

Litvánia – A legdélibb Balti állam

17 feb
Manapság fantasztikus zsongás tapasztalható Litvániában, a megújulás energiája mindenütt érzékelhető. Az ország a bizakodás új korszakába lépett , ezt csak fokozta a 2004. május 1-i csatlakozás az Európai Unióhoz .

A litván nép kialakulása kb. az 5-6. századra tehető, hiszen ekkor szakadt ketté a kelet-balti egység, a lett és a litván népcsoportra. A 15. századra már nem csak nagyfejedelemség, hanem európai nagyhatalom lett a litván népcsoport. 1386-ban II. Jagelló Ulászló lett a lengyel király, és így egyben a litván nagyherceg is. Az uralkodása alatt elterjesztette a kereszténységet, így megvédte a litván államot a német keresztes lovagrendtől. A livónai háború után a Nagyfejedelemség elvesztette nagyhatalmi pozícióját, sőt elkezdte elveszíteni önálló államiságát.

Ennek következtében egyre nagyobb lengyel hatás érte az országot, így történelme csaknem összefonódik a lengyel történelemmel. Ráadásul az ország területén folyamatos háborúk dúltak, járványok, éhínség sújtotta anépességet, így 1648-67 között a csaknem a népesség fele kihalt. A 18. századra mindezek következtében rohamos vándorlás indult meg a falvakból a városba. A 20. században Litvánia a Szovjetunió tagköztársasága volt, míg 1990.-ben elszakadt tőle, így létrejött a mai független Litván Köztársaság. A Litván Köztársaság így demokratikus köztársaság, melyben a hivatalos nyelv a litván, hivatalos pénzneme a litas. A lakosság 81%-a litván, több, mint 8%-a orosz, kb. 7%-a lengyel, ezenkívül fehéroroszok és ukránok élnek jelentősebb százalékban az országban.

A Vilija és Vilejka folyók találkozásánál található festői szépségű Vilnius, Litvánia fővárosa, de emellett Kelet-Európa egyik legszebb városának is tartják. A várhegyen találhatjuk a főváros 14. században épített erődítményét, melynek jelenleg is álló részében a Gediminas Torony Múzeum működik. A várhegy alatt elterülő óváros sziluettjét a 13-19. század között épített, különféle stílusú és felekezethez tartozó templomok tornyai töltik be. Többnyire egységes, barokk stílusú óvárosa szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. A történelmi rész egyik jellegzetes helyszíne a Székesegyház- tér. A katedrális mellett, külön álló, 57 méter magas harangtorony egyben a város szimbóluma is. Vilnius kulturális élete hasonlóan gazdag és szerteágazó, múzeumai és galériái mellett kiemelendő a kortársművészek által uralt Uzupis negyed.  A város egyediségéről sokat elárul, hogy a világon egyedül itt állítottak köztéri szobrot a rock fenegyerekének, Frank Zappának. Kaunas Litvánia második legnagyobb települése, korábban ideiglenes fővárosa.

Az ország két legnagyobb folyójának, a Nemunasnak és a Nerisnek az összefolyásánál fekszik, közel a Kaunasi víztározóhoz, az ország legnagyobb tavához. A város nevezetességei közül érdemes felkeresni a 14. században épült Kaunasi kővárat.Ez volt Litvánia első kőerődítménye, mely meghatározó szerepet játszott a város védelmében. Kaunas egyetlen gótikus várépületét kettős fal védi, a város első lakói is itt telepedtek le először, a kastély körüli területekről nőtt ki a jelenlegi város is. Jelentős építményei közé tartozik a csak Fehér Hattyúként emlegetett Városháza is, mely építését 1542-ben kezdték meg. Az épület eklektikus stílusú, gótikus, barokk és klasszicista stílusjegyeket mutat. A középkorban a piactérrel együtt itt volt a város központja.

A természetbe vágyók rengeteg csodálatos helyre látogathatnak el Litvániában, hiszen az ország területének egynegyede erdőség. Litvániában több nemzeti park és rezervátum is megőrzi a természet érintetlen csodáit. Ilyen az Aukstaitija,- a Dzukija,- a Kursiu Nerija,- a Trakai Historic Rezervátum. Az ide látogatók a területeken folyó mezőgazdasági munka termését élvezhetik, télen síelési lehetőséget nyújtanak, valamint jég alatti halászatra, és vadászatra is lehetőség nyílik.

A Keresztek Hegye nem csak a vallásos emberek zarándokhelye, hanem csodálatos látványt nyújt az utazóknak is. Siauliatól nem messze található a hegy, melyen csaknem 55.000. kereszt található. Ezek rendkívül változatosak, néhány csak lécekből van összerakva, azonban nem egyet találhatunk, mely már műalkotásnak tekinthető. Palanga az ország nyugati részén található város, mely csodálatos homokos tengerparttal rendelkezik, éppen ezért közkedvelt nyaralóhely. Az itt nyaralók egyedülálló környezetben kapcsolódhatnak ki, valamint megtekinthetik többek között a Borostyán Múzeumot.

A litván pogány vallás valószínűleg animisztikus természetvallás volt, azaz a természet részeként felfogott emberek és állatok, növények, kövek között nem éreztek éles határt. Nem ruházták fel emberalakkal a természeti jelenségeket, nem voltak bálványimádók sem. A fák közül a tölgynek, a hársnak, a fenyőfának és a jávorfának tulajdonítottak különleges életerőt. A rossz elleni leghatásosabb eszköznek a tüzet tartották. Hittek a halál utáni életben, de a feltámadásban nem. Halottaikat azért égették el, hogy lelkük érintkezhessen majd a csak lélekkel rendelkező istennel és a többi emberi lélekkel egyaránt.

A népviseletek tájegységenként változnak: több vidéken is a kockás szoknya volt a parasztasszonyok jellegzetes viselete. A kötény mintázata, hossza szintén vidékenként eltérő sajátosságokat mutat. Külön férfi és női népviselet létezik, sőt, a városokban élők is jellegzetes népi öltözékeket ismernek.

A szakácsművészet fejlődését két irányzat befolyásolta. A XIV-XVIII. században létrejött ólitván konyha. A másik a XIX. század utolsó harmadára kialakult litván paraszti konyha, az újlitván konyha, amelynek nincs kapcsolata az ólitván konyhával, annál inkább hasonlít azonban a baltikumi népek konyháira. Jellemzője a sok előétel és a burgonyás- húsos, burgonyás-tejes, burgonyás-tojásos meleg második fogások fogyasztása. A sózott és füstölt húsok mellé semleges ízű, gyakran teljesen sótlan zöldséges vagy gabonás körítés illik.

Napjainkban a kultúra valódi helyzete sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan arról a litván politikai és kulturális elit vélekedik, hiszen a gazdasági és a vele együtt járó kulturális globalizáció új társadalmi viszonyokat és értékeket hoz magával, s ennek megfelelően újszerű módon viszonyul a kultúra hagyományos formáihoz. Adam Mickiewicz a lengyel romantika nagy költőjeként ismert, de litvánnak vallotta magát, ezért munkásságát a litvánok is nemzeti irodalmuk részének tekintik. A litván romantika fontos alkotása “Az Anikscai erdőben” című lírai elbeszélő költemény (1860). Sokat tett a litván nyelv elterjesztéséért Maironis (1862-1932) és Jonas Basa-bavicius (1851-1927), az első litván nyelvű újság, az Ausra (“Hajnalpír”) alapítója. A XX. századi litván irodalom kiemelkedő alkotója a Nobel- díjas Czeslaw Milosz (1911-2004), aki a litvániai Szetejniében született, később a lengyel fennhatóság alatti Vilniusban élt.

Litvánia – Print megjelenés

17 feb